Pál, IV., Giampietro Caraffa (Capriglio, Campania, 1476.-Róma, 1559. aug. 18.): II. Marcell utódaként 1555. V. 23-1559. VIII. 18: pápa. - Nemes nápolyi családból származott, pályafutását a p. kúriában Oliviero Caraffa bíb. nagybátyja pártfogása alatt kezdte meg. Pappá szent., 1505. VII. 20: Chieti pp-e. Székét megtartva 1513: legátus Angliában, 1518. XII. 20: Brindisi érs-e, 1520: a sp. kir. udvarban kp., s még ez évben visszatért Rómába. Tagja lett a Luther ügyét vizsgáló biz-nak. 1524: lemondott minden javadalmáról és Thienei Szt Kajetánnal megalapította a →teatinusok r-jét. 1527: a →sacco di Roma miatt Velencébe menekült, s itt folytatta munkáját az Egyh. megújulásáért, melynek kezdettől fogva lelkes híve. 1532: emlékiratot írt VII. Kelemenhez ez ügyben. III. Pál 1536. XII. 22: bíb-sá és a reformbiz. tagjává nevezte ki. 1542: az újjászervezett róm. inkvizíció elnöke, minden erejével harcolt a protestantizmus ellen Itáliában. 1549. II. 22: Nápoly érs-e, 1553: a bíb. koll. dékánja. 79 é. volt, amikor 1555. V. 23: p-vá választották. - P-ként is szenvedélyesen akarta a reformot, de a zsin-ban nem bízott, ezért össze se hívta az 1552: fölfüggesztett →trienti zsinat új ülésszakát. Programja (belső megújulás, a hit tisztasága, az új szerzetek támogatása, harc az eretnekek ellen) jó és szükséges volt, de a végrehajtás nem volt szerencsés. Fő eszközének az inkvizíciót tekintette, és ártatlan embereket is perbe fogott (pl. R. Pole és G. Morone bíb-okat). 1559: összeállíttatta az első →Index librorum prohibitorumot. - Pol-ját ifjú korától meglévő Habsburg-ellenessége vezérelte, amit a Madridban töltött idő csak megerősített. Szerencsétlenségére a pol. ügyeket unokaöccsére, Carlóra bízta, aki zátonyra futtatta minden jó szándékát. ~ keresztes háborúra is gondolt a Habsburg cs. ellen. V. Károly lemondását és I. Ferdinánd trónra lépését érvénytelenné nyilvánította, amire válaszul Alba hg. fegyverrel támadt az Egyh. Államra. - ~ az →augsburgi vallásbékét nem fogadta el. Katolikus Mária halálával az angliai restauráció is megállt. Utolsó idejét unokaöccse méltatlan élete keserítette meg, akit kénytelen volt megfosztani tisztségeitől. - ~ erősítette meg 1558. XI. 22: Draskovich György pécsi pp-öt. - Utóda 1559. XII. 25: IV. Pius. T.J.

Duruy, George: Le cardinal Carlo Carafa (1519-1561). Étude sur le pontificat de Paul IV. Paris, 1882. - Vigilia 1959:679. (Radó Polikárp: A 400 é. Index) - Mondin 2001:433.